hajnali boldog vázlatok, "beszédeim"

Reggeli boldog rajzaim, vázlatok, amelyeket kidolgozok és kifestek üres óráimban egykor. Bátorítást kérek a legkisebb jó láttán!   :-)

.

gyors jegyzet: 

Ma meglátogatott Szt Ferenc. Ugyanis adventi gyertyagyújtásra akartam menni, a hajnali – reggeli világosságra. A jobb időbeosztásért reggeli alatt vizet engedtem a kádba. Amint beszaladok elzárni a csapot, hogy ne pazaroljak, egy élő, kicsi, csúf pók a kádperemen. Behúzódott a hideg elől – fut át az eszemen. Hát csúf, megriadok, én nagyobb vagyok mint te – vetem oda, mert riaszt. Előkapom a felmosórongyot, mássz fel már, hogy kidobjam. Belepottyan a vízbe, még kisebb és rúgkapál. Olyan kicsi, gyorsan a konyharuhával alája nyúlok és kiveszem. Aztán a folyosó virágágyására viszem, hogy éljen.

Ugyanis volt előzménye évekkel korábban. Évekkel ezelőtt, amikor egyedül maradtam és minden zajra felriadva, kutatva honnan jön, erősödni kezdtem, egy ilyen éjjel papír recsegés, kaparászás ütötte meg a fülem. Bár bátorítottam magam, hogy egy beszorult bogár lehet. De miért az éj közepén jut eszébe kaparászni? Felkeltem, hogy a szekrény oldalától a szűk résnél kiszedjem a gyűjteményt: táska, doboz, grafika berámázva. Kibontom a papírból és mindeközben előmászik egy pók, fekete. A vékony lábúakkal szokva vagyok, biztatom magam.

Oda akarom ütni, mert nem tudom mit tegyek, és félelmemben (határeset) kérem tisztelettel Szent Ferencet, hogy segítsen, mert oda akarom csapni, de nem tudom. ... A rövid kérés végén látom, hogy szegény, rusnya állat bemászik a szőnyeg alá, ...

            Ma ez a pók, ez az éjjel rémlik fel, és tudom, hogy küzd az életéért, és az élet minden szenvedése tiszteletreméltó. Rongyot nyújtok és kiszaladok a virágok közé teszem, bepottyan. Bár nem tudom, remélem, hogy megmenekül a hidegtől is. Nemsoká világosság gyúl a fejemben: döntéseimben az irgalom fontos. Jelszerű, emlékezetes éjjel, emlékezetes nap ma, advent, és írás közben megelevenedett egy másik hölgy is. Banki alkalmazott, régebbi gyászban, ápolt, gondozott, egy beszélgetésünk zajlott, lelkigyakorlat, amikor azt mondom neki kérdéseire, hogy: vannak kérdései az életnek, amelyre hat év múlva kapunk választ. De biztosan kapunk. Talán ebben a csónakban evezek most.

        Végül az esti fényre jutok el, nagyon szép, most valóban az. Nagyon szeretem a (fa-?) szent Antalt Gyermek Jézussal a karján a csillagos ruhában. Ki volt az a boldog, aki alkotta? :*)

      

               kibontva:
           Az Élet könyve a Természet Szent Ferenc tekintetében – gondolom magamban. Valami arra indított, hogy rá gondoljak. 

        Ma András napja, éjszakája, és ifjú lánykorom szokása idéződik, hogy neveket írok  és a párna alá rejtem, hogy imába véve egyet kihúzok, vajon ki lesz a jövő esztendő választottja. Advent első vasárnapja is, nem mintha nem igyekeznék, de nekem nem sikerül elérni a hétvégi, reggeli gyertyagyújtásra, merthogy egész héten gyalogtúrázok fel a munkába, és egy percen áll, hogy a kaput bezárják - e fixre az orom előtt  :-) ? A pontosság az  pontosság , … mindenkinek. Azért mégis vágyom látni a megtisztító adventi remény lángocskáját. Amikor meghallom, hogy az este meggyújtották a lángocskát, kis remény pislog számomra is. :o).

            Ekkor jelszerű eset történik a vasárnapi adventi gondolatok közt. Ameddig a reggeli tart, gyorsan vizet zubogtatok a kád negyedébe. Szaladok be, hogy elég, és odabent megrökönyödve állok: egy rusnyácska, kis élőlény áll a kád peremén. A hideg elől jött be. Én nagyobb vagyok – ez a másik gondolatom, és egy pillanat alatt eszembe jut egy másik eset, gondolatban repülök vissza a jó pár évvel ezelőtti, nyári éjszakába:

Egyedül maradva új szokásrend alakult ki, felrezzentem minden zajra, majd kiismertem az éjszakai szekrény reccsenéseit, ha az száradt, netán szú ette. Papír recsegésre ébredtem egy ilyen késő éjjel, kaparás ütötte meg a fülem. Bár bátorítottam magam, hogy az csak egy beszorult bogár lehet, de miért az éjjel kellős közepén jut eszébe e szokatlan mocorgás?

Felkeltem, mert gyanakodtam, hogy a papírba csomagolt grafika irányából eredezik a kaparászás. Kibontom a papírhalmot és egy erőslábú pók. Nekem mindig Godó atya jut eszembe róla, ő írt egyszer egy pókról. Kuporgok a félhomályban és nézem, de rusnyácska, és végső elhatározással nagyon kérni kezdtem szent Ferencet , hogy annyi bajom van, most ez is, még odacsapni se sikerül, kilapul, mire pár perc eltelte után megoldódott éber fáradtságom kérése: a pók bemászott a szőnyeg alá. …

            Most, ma áll a kád szögén, bejött a hideg elől. A falusi ember az hamar tesz róla, … rögvest kapom hát a felmosó rongyot, hogy másszon rá és ki vele. Most nem csapom oda, nem veszélyeztet. A rongyra nem mászik rá, de menekül, behuppan a vízbe. Kicsire gömbölyödik, tudom, hogy küzd az életéért, és az élet minden szenvedése tiszteletre méltó. Rongyot nyújtok alája, kiemelem, és kiszaladok a folyósóra, a virágok közé beejtem. Bár nem tudom, remélem, hogy megmenekül a hidegtől.       

            Jelszerű, emlékezetes éjjel, emlékezetes nap ma, advent, és eszembe jut egy kérdő, kereső nő, amikor azt válaszolom  kérdéseire, hogy: vannak kérdései az életnek, amelyre hat év múlva kapunk választ. De biztosan kapunk. Talán ebben a csónakban evezek én most, ez a parányi jelenlét emlékeztetett erre a reményre.

Hibaigazítás

Az oldal elsősorban szép idézetek, bölcs emberi mondások, és kézi ügyességek papír és egyéb tehnikákkal készült meglepik, öröm-ajándékok, ajándékozások számára készült, amikor ennek ideje.
Ez a figyelmeztetés, helyreigazítás saját magam számára van.
Rendet, kérem.

Kék elefánt

Friss levegőn

Máté, a vámos, a kis ember, a "csúf férfi" megy élete Zarándok útján, és erkölcsileg emelkedik, ahogy viszi a nehéz terhet a hátán az alakja növekszik, előtűnik szelídsége. Átlényegül. Nem Rónay György leírása, hanem a szentek életében hű.
Melyik Zakeus fája? A nagyobbik. :-) A zöld és zöldfűszer nő alatta. Ezt is csak mondom úgy.

Elszaladt egy lovasszekér emberestül, illatostul, hátrahagyva az  falusi, küzdő ember sorsa erősségét.

Nagyon jó lenne, ha kezelni lehetne a felületet, nehéz, nem es írok ide.

A madarak csendesen esznek, a madarak ünneplőbe öltöznek, de azt senki se hinné el, hogy ugyanazt a madárkát jövet is, menet is láttam :-)

Megnéztem a szimpatikus, szép felhőbácsit is.
Miért ilyen kevés a boldogság?

 II.Kor11,
¹⁶Megismétlem: Ne tartson senki balgának! De ha mégis, akkor fogadjatok el úgy, mint a balgát, hogy egy kissé én is dicsekedhessem. ¹⁷Amit most mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mert dicsekvésre szántam el magam, mintegy balgaságomban. ¹⁸Olyan sokan dicsekszenek a test szerint, tehát én is dicsekszem. ¹⁹Hiszen ti, okos emberek, engeditek, hogy a balgák megnyerjenek benneteket. ²⁰Eltűritek, ha valaki szolgává alacsonyít benneteket, ha kifoszt, ha kihasznál, ha fölétek kerekedik, ha arcul üt. ²¹Szégyenkezve vallom meg, hogy ilyesmire mi nem vállalkoztunk. De ha valaki dicsekedni mer – balgaként mondom –, merek én is. ²²Zsidók ők? Én is. Izrael fiai? Én is. Ábrahám leszármazottai? Én is. ²³Krisztus szolgái? Balgaság mondani, de mondom: én még inkább. Hiszen többet fáradtam, többször voltam börtönben. Módfelett sok verésben volt részem, sokszor forogtam halálveszélyben. ²⁴A zsidóktól öt ízben kaptam egy híján negyvenet, ²⁵háromszor megbotoztak, egyszer megköveztek. Háromszor szenvedtem hajótörést, egy nap és egy éjjel a nyílt tengeren hányódtam. ²⁶Sokszor voltam vándorúton. Veszélyben forogtam folyóvizeken, veszélyben rablók miatt; veszélyben népem körében, veszélyben a pogányok között; veszélyben a városokban, veszélyben a pusztaságban; veszélyben a tengeren, veszélyben az áltestvérek közt. ²⁷Fáradtam és gyötrődtem, sokat virrasztottam, éheztem és szomjaztam, sőt koplaltam, fagyoskodtam és nem volt mit fölvennem. ²⁸Nem tekintve az egyebeket, naponként a zaklatásokat, az összes egyház rám nehezedő gondját. ²⁹Ki gyönge, hogy én ne volnék gyönge? Ki botránkozik meg, hogy én ne égnék? ³⁰Ha dicsekednem kell, gyöngeségeimmel dicsekszem. ³¹Isten, Urunk Jézus Atyja, aki mindenkor áldott, tudja, hogy nem hazudom. ³²Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjon, ³³s egy ablakból kosárban bocsátottak le a falon, így menekültem ki a kezéből.

ÉNEK A MARGARITÁRÓL

Sz Gály Kata:

Cortonai szent Margit

Áldom az Istent, az én Uramat: a mélységből kihozta sorsomat. Így hozza gyöngyét mélyről a halász, ki éppen akkor, mikor az hibás, magának tartja -- hiszen életét kockára tette érte! Hű a kép: ilyen volt hozzám az én Istenem. Testvéreim, hibátlan drágagyöngyök, örvendjetek velem!

kavicsfestés iii - Halak

Mt21, 13 a ...
2 Tim 2, 13

1992÷96-98 Bp.


Köszönöm Istennek a Sz.páli - Leveleket!! ...