képeslap

http://www.moksha.hu/kreativ/szivbol-szivnek-szivesen-anyak-napi-meglepetes/

szöszenet - nátha

Finom dolog a nátha. Mindenáron meg akartam úszni a dolgot. Megint ugyanaz. Még gondoltam bús mosolygósan, hogy  tavaly hörgőhurut volt és vigyázni akartam jobban. Jóba vagyok magammal. Végre van valami, ami ragaszkodik hozzám, alig  tudom rábírni, hogy elhagyjon. Ez a nátha. Így több figyelmet szentelek magamnak. Rábír.

Elmegyek a dokinénihez, megnézem hogy áll a dolog, muszály erre orvosságot írni. Hazafele már a poros tavaszi, városi friss levegőn utamba esik a gyóyszertár, és boldogan nézem a gyógyszert. Az utóbbi napok alatt sokat gondoltam arra, hogy milyen is az, ha valaki nem jut gyógyszerhez, ezért boldogan szemlélem a tenyeremben a gombnyi nagyságu szimpatikus fehér pirulát. Nagyon szép  a csomagolása, már attól gyógyul az ember. A dolog szebb oldala ez.

Hát valahogy lement a torkomon, de eléggé keresztben állt, mire utána öntöttem a ritka-ritkán vásárolt rostos baracklevet, hogy most aztán induljon be az élet. Nem tudtam elgondolni hogy megy le majd a többi 9.  A torkomban finom pezsegést éreztem, tetszett, és mikor már a kiscsipám nyilni kezdett,  végre  a sok apró betűs használati utasításban megtaláltam a vízzel feloldani sorokat is, és mosolyogtam örömömben és szeretett gyerekként, hogy indulhat a gyógyulás utja.

Kegyelem bizony a nátha, a gyógyszerrel. Az ágyban töltött lábadozás. Végre megszűnik minden rohanás, minden fontosság. Azután kilépsz, lépek az utcára, misére megyek és nincs fontossági sorrend, csak ott vagyok és nincs visszahatás semmivel, képek, emberek, arcok. Pedig keresztutat jáni készültem és egy jobb uton járhattam.