Húsvéti

 

Gondolatnyi

“ Megtettem mindent, amit megtehettem,

Kinek tartoztam, mindent megfizettem.

Elengedem mindenki tartozását,

Felejtsd el arcom romló földi mását. “

http://nemzetikonyvtar.blog.hu/2013/05/17/_felejtsd_el_arcom_romlo_foldi_masat_dsida_jeno_szuletesnapja

szösszenet

Egy este betévedt a lakásunkba egy repülõ sáska.

Reggelre a teraszablakon ébredezve sietettem, ha nem

sétál rá a felkínált pálcikára életével lakol késõbb,

én meg elkések a munkából. Olyan szelíden araszolt rá,

hogy alig hittem – hiányzott a jobb hátsó lába. 

Aztán röppp.

Szent Ferenc járt az eszemben. 

Nemsokára elvittük a Szoc. Otthon lakói számára

gyûjtött adományt. Meleg ételt is vittünk. Napi szelet

kenyérrel vannak.

Békebeli idõs bácsi, betört arcú valamikori fogoly,

almérnöki végzettségû ismerõs arc ... egyik polcon

Jézus Szentséges Szíve képe.

Kérdezték kinek köszönhetik ? 

A jóIstennek – mondja a társnõm.

Az alkonyatban hazafele tartva egy fûzöld sáska repült

a lábam elé a betonra. Ismét Szent Ferenc jutott

eszembe.

Itt biztos rád taposnak – hajolok le érte  ... nézem

... hiányzik a jobb hátsó lába

...

Megtelt hálával a szívem. 

( Karácsonyra újra gyûjtünk ) - 22 aug2013

szöszenet - nátha

Finom dolog a nátha. Mindenáron meg akartam úszni a dolgot. Megint ugyanaz. Még gondoltam bús mosolygósan, hogy  tavaly hörgőhurut volt és vigyázni akartam jobban. Jóba vagyok magammal. Végre van valami, ami ragaszkodik hozzám, alig  tudom rábírni, hogy elhagyjon. Ez a nátha. Így több figyelmet szentelek magamnak. Rábír.

Elmegyek a dokinénihez, megnézem hogy áll a dolog, muszály erre orvosságot írni. Hazafele már a poros tavaszi, városi friss levegőn utamba esik a gyóyszertár, és boldogan nézem a gyógyszert. Az utóbbi napok alatt sokat gondoltam arra, hogy milyen is az, ha valaki nem jut gyógyszerhez, ezért boldogan szemlélem a tenyeremben a gombnyi nagyságu szimpatikus fehér pirulát. Nagyon szép  a csomagolása, már attól gyógyul az ember. A dolog szebb oldala ez.

Hát valahogy lement a torkomon, de eléggé keresztben állt, mire utána öntöttem a ritka-ritkán vásárolt rostos baracklevet, hogy most aztán induljon be az élet. Nem tudtam elgondolni hogy megy le majd a többi 9.  A torkomban finom pezsegést éreztem, tetszett, és mikor már a kiscsipám nyilni kezdett,  végre  a sok apró betűs használati utasításban megtaláltam a vízzel feloldani sorokat is, és mosolyogtam örömömben és szeretett gyerekként, hogy indulhat a gyógyulás utja.

Kegyelem bizony a nátha, a gyógyszerrel. Az ágyban töltött lábadozás. Végre megszűnik minden rohanás, minden fontosság. Azután kilépsz, lépek az utcára, misére megyek és nincs fontossági sorrend, csak ott vagyok és nincs visszahatás semmivel, képek, emberek, arcok. Pedig keresztutat jáni készültem és egy jobb uton járhattam.

A barka

   A barka, "picus" -nevetgetve örvendtünk a tavaszi napsütésnek nénjével, egy szeretett gyermek kacag a ráncok mögött. Nagybátyja egyetlen, eredeti ajándéka a barka, amit számunkra minden évben elküld. Gondol ránk.
   A minőségi változás, hogy a gyereknyelven picus annyiban valós lett, hogy egy nap 5 kiscicával ébredt báttya. A kutya kiöregedett.
   Most anya, édesanya hozta busszal az ajándékot, nekem van olyan jó, mint egy doboz csoki.
Szimbolikus, egyetlen, eredeti, ő.