Húsvéti

 

Rokon

             
     Példaképeim elmentek haza.
    Az örök hazába. Nagymama 1996-ban. Nagybátya István (Pista) 2004 márciusában. A lélek a legszebb álmot adta előtte. 2016 január elején Ignác nagybátya.
Rövid ez az élet az igazi értéket felismerni. Hosszu azonban percenként pörögve.
     Köszönöm őket!

Hiány –igazítás. Hála

Haza indulás. Utolsó szárnypróbálgatás. Egy újsághirdetés alapján egy budapesti külkerületi, vagy kissé távolabb, egy hűs fenyők árnyékában kiemelkedő szolid, magas, torony-, várszerű ház.  Eljöttem ide. Hűvösebb idő járt, nagyon illett a környezethez ez a – most immár visszatekintve – misztikus idő. Olyan erdei fenyvesek előszele mégis egy külhoni domborzat, éghajlati részen.

Kedves, emberséges beszédmódban pár szót váltottunk. Egy sürgő, napot kezdő, nagymosás előtti hangulatban egy fiatal leány szorgoskodott. Volt itt tennivaló, látszatra, otthonos tevékenyen, észre se véve a vendégjárót, teendői között hajladozott a fiatal, erős lányka.

             Egy gyerekszobába vezettek többek között, édes, egyforma csöpp emberek kis bekerített, biztonságos helyen mozgolódtak, néztek felfelé, talán ölbe felvevésre számító, hangot, játékot váró, kis szaladgálók hada. Gyerekvédelem.

Körülnéztem. Ez ittlakással jár. Talán máris búcsút intett a szemem kevéske, lábadozó egészségem tudatában. Pár évet elkéstem a lehetőség megtalálásában, ott ahol emberségesebb szó nyílt, egyenes beszéd. – Szóljak vissza, ha nem vállalom – kértek  emberségből.

             Így pár nap múlva egy kedves  hölgynek visszamondtam az állásjelentkezést. Nagyon köszönte ezt a néhány szót. Majd fogtam a batyum, és végleg hazajöttem . És lettem műszaki rajzoló, a grafikus programok után is érdeklődő – Isten kegyelméből.  

             Láttam itt egy életfilmet. Kórház. Érdekes, hogy a rajz, a kreatív, szabályozott rajzolás mennyire kifejező volt ezen.  A rajz kielemzése, hogy mit is akar megjeleníteni a rajzoló. Akit épp elhagyott a felesége, munkahelye is  magasból alá, az újrapróbálkozás lehetőségét ajánlva. Ezen a filmen egy szegény is volt. Önmagától megvédve nagyon szegényen, nagyon szigorú körülmények közé zárva.  …  Egy kórházban hunyt el.  …

Battyhányi Strattmann László hogy is mondta? – Arra kérlek Istenem, tudásom határánál légy mellettem a beteg ágyánál. És az ima nem hull porba. Érdemes. –

Nehéz a keresztem, Megváltó Jézusom

Nehéz a keresztem, Megváltó Jézusom,
De amit rám mértél, szívesen hordozom,
Szívemből szeretlek, ha meg is látogatsz,
Eléd térdelek bármily csapást adsz.

Te az Isten Fia voltál, mégis összerogytál,
Én semmiség, kisebb vagyok a pornál,
Viszem a keresztet, csak erőt adj hozzá,
Ha Neked úgy tetszik, váljak áldozattá.

Csak minden bűnömet bocsásd meg e földön,
Hogy a másvilágon engem ne gyötörjön.
Légy hozzám irgalmas Égnek és Földnek ura,
Könyörögj érettem Istennek Szent Anyja.

Piroskától épp ekkor

            Évekkel később, miért éppen akkor? – életbe lépett mama imája. Meg még ki tudja milyen szolid életek önmegtagadása által.  Végtére távoli apa helyett apát, nagyapa helyett nagyapát adott az Élet.

Gondolatnyi

“ Megtettem mindent, amit megtehettem,

Kinek tartoztam, mindent megfizettem.

Elengedem mindenki tartozását,

Felejtsd el arcom romló földi mását. “

http://nemzetikonyvtar.blog.hu/2013/05/17/_felejtsd_el_arcom_romlo_foldi_masat_dsida_jeno_szuletesnapja

Levél neked

Figyeltelek, ahogy ma reggel felkeltél, és reméltem, hogy beszélni fogsz hozzám, még ha csak egy pillanatra is, de megkérdeznéd a véleményemet, vagy megköszönnéd azt a  jót, ami tegnap történt veled. De észrevettem nagyon elfoglalt voltál.

Egyszer egy ideig várnom kellet, 15 percig tétlenül üldögéltél. Aztán láttam, beszélni akarsz velem, de te e helyett telefonhoz rohantál, és felhívtad egy barátod, hogy megtárgyaljátok a legújabb pletykákat. Egész nap türelmesen néztelek. Végső soron azt hittem, több dolgod volt annál mintsem, hogy szakítani tudtál volna rám egy kis időt.

Észrevettem, hogy ebéd előtt körülnéztél. Talán kínosnak érezted, hogy hozzám szólj, ezért nem hajtottad meg fejed. Mikor három vagy négy asztallal odébb néztél, láttad, amint néhány barátod röviden beszél hozzám, mielőtt enni kezdett. Te nem tetted. Rendben.  De még van idő, és remélem, hogy egyszer majd fogsz velem beszélni. Hazamentél. Úgy tűnt, sok dolgod van. Miután néhányat elvégeztél, bekapcsoltad a tévét. Nem tudom, szereted-e a tévét vagy sem, de megy , te csak ülsz, és gondolatok nélkül nézed a műsort.

Ismét türelmesen vártam, míg tévézés közben megvacsoráltál, de most sem szoltál hozzám. Lefekvéskor, túl fáradtnak látszottál. Jó éjt kívántál a családodnak, majd bezuhantál az ágyba és pillanatok alatt el is elaludtál. Ez érthető, mert talán fel sem tudod fogni, hogy én mindig ott vagyok melletted.

Türelmesebb vagyok, mint gondolnád. Meg akarlak tanítani arra is, hogy légy türelmes másokkal. Nagyon szeretlek téged, és minden nap várok egy fejbólintásra, egy imára vagy a szíved hálatelt részére. Nagyon nehéz egyoldalúan beszélgetni.

Nos, te ismét felkelsz és én újra várni fogok rád a szeretettemmel. Remélem, ma szánsz rám egy kevés időt.

Legyen szép napod!

Barátod, Isten

Ne menj előttem, mert lehet, hogy nem tudlak követni. Ne gyere mögöttem, mert lehet, hogy nem tudlak vezetni. Gyere mellettem és légy a barátom.