Egy este betévedt a lakásunkba egy repülõ sáska.
Reggelre a teraszablakon ébredezve sietettem, ha nem
sétál rá a felkínált pálcikára életével lakol késõbb,
én meg elkések a munkából. Olyan szelíden araszolt rá,
hogy alig hittem – hiányzott a jobb hátsó lába.
Aztán röppp.
Szent Ferenc járt az eszemben.
Nemsokára elvittük a Szoc. Otthon lakói számára
gyûjtött adományt. Meleg ételt is vittünk. Napi szelet
kenyérrel vannak.
Békebeli idõs bácsi, betört arcú valamikori fogoly,
almérnöki végzettségû ismerõs arc ... egyik polcon
Jézus Szentséges Szíve képe.
Kérdezték kinek köszönhetik ?
A jóIstennek – mondja a társnõm.
Az alkonyatban hazafele tartva egy fûzöld sáska repült
a lábam elé a betonra. Ismét Szent Ferenc jutott
eszembe.
Itt biztos rád taposnak – hajolok le érte ... nézem
... hiányzik a jobb hátsó lába
...
Megtelt hálával a szívem.
( Karácsonyra újra gyûjtünk ) - 22 aug2013
