"Aki hisz nem remeg, nem kapkod, nem pesszimista, nem veszti el önuralmát. Aki hisz az derűs, és derűje Istentől származik." (Boldog XXIII. János pápa)

" Időnként jót tesznek nekünk a bajok és nehézségek, mert gyakran visszahívnak minket a szívünkbe… így Istenbe kell belegyökereznünk, hogy ne kelljen vigasztalást keresnünk sehol máshol. " (Kempis Tamás)



" Mikor arra vágysz, hogy észrevegyenek, megértsenek és szeressenek, tudd, hogy a többiek is erre vágynak. " (Tatiosz)


" A szív hangja – az igazság első szava. " (Tatiosz)

" A magánynak egy gyógyító vigasztalója, barátja, játszótársa van: ez a munka. " (Auerbach)



" Isten odaönti áldását, ahol üres edényt talál. " (Kempis Tamás)

" Használd az ideigvaló javakat, kívánd az örökkévalókat. " (Kempis Tamás)

Köszönöm Uram

Reményik Sándor

Köszönöm, Uram, hogy tiszta a szemem,
S látom ragyogni arcodat.
Köszönöm, hogy erős a lelkem
S tudom harcolni harcodat.
Köszönöm, hogy tudlak szeretni,
Köszönöm, hogy hitem erős.
Köszönök mindent, mindent, Uram,
A sok tavaszt, lepkét, búzavirágot,
Köszönöm a dalt, életet, álmot.
Köszönöm, hogy végig enyém voltál,
Köszönöm a Tábort és Golgotát,
Köszönöm Emmauszt és Betániát.
Ha elmegyek, Uram, mindent megköszönök,
S megcsókolom szentséges kezed,
Mely átkarolva tartott a viharban,
Védett és el nem eresztett.
Köszönöm, hogy oly sok szerető szívet adtál,
Vendégséget szentelt oltárodnál.
Köszönöm, melyben eljössz: a Percet,
S mit letűznek fölém: a Keresztet.

A szeretet engedi magát szeretni. Prohászka O.

Az illat mindig megmarad a rózsát adó kézben. Hada Bejar

KovácsKLehel

Egy cseppnyi őszinte szeretet nemesebb tengernyi tudománynál. (Assisi Szent Ferenc)

KovácsKLehel

Felszegi Elemér

Búzaföldön

Reményik Sándor

A dűlőúton megyek álmodozva,

Kalászok kétfelől, amerre látok,

Mint tengerből színes kis hajózászlók:

Ki-kivillannak a búzavirágok.

Ki-kivillannak kéken-pirosan,

Megannyi színes jel a halk hullámon,

Jeladások arról, hogy szép az élet

És csendes tengeren a csendes álom.

Kinyújtott kézzel csendesen megyek,

Percig kezem a kalász feje-alja

És áldón, mint az elsikló kalászt,

A tűnő életet is simogatja.

A szeretet nem uralkodik, de művel és ez több. (Goethe)