Búzaföldön

Reményik Sándor

A dűlőúton megyek álmodozva,

Kalászok kétfelől, amerre látok,

Mint tengerből színes kis hajózászlók:

Ki-kivillannak a búzavirágok.

Ki-kivillannak kéken-pirosan,

Megannyi színes jel a halk hullámon,

Jeladások arról, hogy szép az élet

És csendes tengeren a csendes álom.

Kinyújtott kézzel csendesen megyek,

Percig kezem a kalász feje-alja

És áldón, mint az elsikló kalászt,

A tűnő életet is simogatja.