Levél neked

Figyeltelek, ahogy ma reggel felkeltél, és reméltem, hogy beszélni fogsz hozzám, még ha csak egy pillanatra is, de megkérdeznéd a véleményemet, vagy megköszönnéd azt a  jót, ami tegnap történt veled. De észrevettem nagyon elfoglalt voltál.

Egyszer egy ideig várnom kellet, 15 percig tétlenül üldögéltél. Aztán láttam, beszélni akarsz velem, de te e helyett telefonhoz rohantál, és felhívtad egy barátod, hogy megtárgyaljátok a legújabb pletykákat. Egész nap türelmesen néztelek. Végső soron azt hittem, több dolgod volt annál mintsem, hogy szakítani tudtál volna rám egy kis időt.

Észrevettem, hogy ebéd előtt körülnéztél. Talán kínosnak érezted, hogy hozzám szólj, ezért nem hajtottad meg fejed. Mikor három vagy négy asztallal odébb néztél, láttad, amint néhány barátod röviden beszél hozzám, mielőtt enni kezdett. Te nem tetted. Rendben.  De még van idő, és remélem, hogy egyszer majd fogsz velem beszélni. Hazamentél. Úgy tűnt, sok dolgod van. Miután néhányat elvégeztél, bekapcsoltad a tévét. Nem tudom, szereted-e a tévét vagy sem, de megy , te csak ülsz, és gondolatok nélkül nézed a műsort.

Ismét türelmesen vártam, míg tévézés közben megvacsoráltál, de most sem szoltál hozzám. Lefekvéskor, túl fáradtnak látszottál. Jó éjt kívántál a családodnak, majd bezuhantál az ágyba és pillanatok alatt el is elaludtál. Ez érthető, mert talán fel sem tudod fogni, hogy én mindig ott vagyok melletted.

Türelmesebb vagyok, mint gondolnád. Meg akarlak tanítani arra is, hogy légy türelmes másokkal. Nagyon szeretlek téged, és minden nap várok egy fejbólintásra, egy imára vagy a szíved hálatelt részére. Nagyon nehéz egyoldalúan beszélgetni.

Nos, te ismét felkelsz és én újra várni fogok rád a szeretettemmel. Remélem, ma szánsz rám egy kevés időt.

Legyen szép napod!

Barátod, Isten

Ne menj előttem, mert lehet, hogy nem tudlak követni. Ne gyere mögöttem, mert lehet, hogy nem tudlak vezetni. Gyere mellettem és légy a barátom.

szösszenet

Egy este betévedt a lakásunkba egy repülõ sáska.

Reggelre a teraszablakon ébredezve sietettem, ha nem

sétál rá a felkínált pálcikára életével lakol késõbb,

én meg elkések a munkából. Olyan szelíden araszolt rá,

hogy alig hittem – hiányzott a jobb hátsó lába. 

Aztán röppp.

Szent Ferenc járt az eszemben. 

Nemsokára elvittük a Szoc. Otthon lakói számára

gyûjtött adományt. Meleg ételt is vittünk. Napi szelet

kenyérrel vannak.

Békebeli idõs bácsi, betört arcú valamikori fogoly,

almérnöki végzettségû ismerõs arc ... egyik polcon

Jézus Szentséges Szíve képe.

Kérdezték kinek köszönhetik ? 

A jóIstennek – mondja a társnõm.

Az alkonyatban hazafele tartva egy fûzöld sáska repült

a lábam elé a betonra. Ismét Szent Ferenc jutott

eszembe.

Itt biztos rád taposnak – hajolok le érte  ... nézem

... hiányzik a jobb hátsó lába

...

Megtelt hálával a szívem. 

( Karácsonyra újra gyûjtünk ) - 22 aug2013

képeslap

http://www.moksha.hu/kreativ/szivbol-szivnek-szivesen-anyak-napi-meglepetes/

szöszenet - nátha

Finom dolog a nátha. Mindenáron meg akartam úszni a dolgot. Megint ugyanaz. Még gondoltam bús mosolygósan, hogy  tavaly hörgőhurut volt és vigyázni akartam jobban. Jóba vagyok magammal. Végre van valami, ami ragaszkodik hozzám, alig  tudom rábírni, hogy elhagyjon. Ez a nátha. Így több figyelmet szentelek magamnak. Rábír.

Elmegyek a dokinénihez, megnézem hogy áll a dolog, muszály erre orvosságot írni. Hazafele már a poros tavaszi, városi friss levegőn utamba esik a gyóyszertár, és boldogan nézem a gyógyszert. Az utóbbi napok alatt sokat gondoltam arra, hogy milyen is az, ha valaki nem jut gyógyszerhez, ezért boldogan szemlélem a tenyeremben a gombnyi nagyságu szimpatikus fehér pirulát. Nagyon szép  a csomagolása, már attól gyógyul az ember. A dolog szebb oldala ez.

Hát valahogy lement a torkomon, de eléggé keresztben állt, mire utána öntöttem a ritka-ritkán vásárolt rostos baracklevet, hogy most aztán induljon be az élet. Nem tudtam elgondolni hogy megy le majd a többi 9.  A torkomban finom pezsegést éreztem, tetszett, és mikor már a kiscsipám nyilni kezdett,  végre  a sok apró betűs használati utasításban megtaláltam a vízzel feloldani sorokat is, és mosolyogtam örömömben és szeretett gyerekként, hogy indulhat a gyógyulás utja.

Kegyelem bizony a nátha, a gyógyszerrel. Az ágyban töltött lábadozás. Végre megszűnik minden rohanás, minden fontosság. Azután kilépsz, lépek az utcára, misére megyek és nincs fontossági sorrend, csak ott vagyok és nincs visszahatás semmivel, képek, emberek, arcok. Pedig keresztutat jáni készültem és egy jobb uton járhattam.

A barka

   A barka, "picus" -nevetgetve örvendtünk a tavaszi napsütésnek nénjével, egy szeretett gyermek kacag a ráncok mögött. Nagybátyja egyetlen, eredeti ajándéka a barka, amit számunkra minden évben elküld. Gondol ránk.
   A minőségi változás, hogy a gyereknyelven picus annyiban valós lett, hogy egy nap 5 kiscicával ébredt báttya. A kutya kiöregedett.
   Most anya, édesanya hozta busszal az ajándékot, nekem van olyan jó, mint egy doboz csoki.
Szimbolikus, egyetlen, eredeti, ő.

korall

Mindig lehet tanulni. A szimbolikus ajándék milyen rendkivüli. Márciusban a nőknek a virág. Milyen régen kaptam ilyen igazi, szép, cserepes virágot. Édesanya is egy csodaszép ciklament. Ennek a neve korallvirág. Ifjabb Attila figyelmes kedvessége.

A csökönyös szamár és az édes bogáncs

Abban a nehéz órában, amikor Szent József megtudta, hogy családjával menekülnie kell Heródes gonoszsága elől, az angyal a szamarat is felébresztette az istállóban. „Kelj föl! – mondta neki a magasból az angyal –, Szűz Máriát urával most Egyiptomba fogod vinni!”
A szamárnak ez egyáltalán nem tetszett. Nem volt valami jámbor szamár, sőt egy kissé inkább csökönyös. „Nem tudsz erről magad gondoskodni? – kérdezte bosszúsan. – Neked szárnyaid vannak, nekem meg mindent a hátamon kell cipelnem. És miért éppen Egyiptomba, mért nem jó egy közelebbi hely?”
„Biztos, ami biztos!” – válaszolta az angyal. Ez egy olyan felelet volt, amire egy szamár csak azt mondhatja, hogy most már értem.
Kiballagott az istállóból és látja ám, hogy mennyi terhet gyűjtött össze számára Szent József: ágyneműt Máriának, egy csomag pelenkát a gyermeknek, egy láda aranyat, a király ajándékát, két tömjénnel és mirhával teli zsákot, egy egész cipót, sajtot és egy oldal füstölt húst a pásztoroktól, a víztömlőt és mindennek tetejébe még ott van Mária a gyermekkel! Ennek láttára a szamár újból megmakacsolta magát. És nem értette meg őt senki a gyermek Jézuson kívül. „Mindig ugyanaz történik. Ezek a koldusok úgy jöttek ide, hogy semmijük sem volt, most meg már annyi mindenük van, hogy két pár ökör sem tudná elvinni. Én azonban nem vagyok szénás szekér!” – mondta a szamár. Pedig úgy nézett ki, amikor Szent József mindent fölpakolt rá, még a patái is alig látszottak.
A szamár kidomborította a hátát, hogy helyreigazítsa a terhet, majd megkockáztatott egy lépést, óvatosan, mert azt hitte, hogy összedől a rajta levő torony, mihelyt egyik lábát a másik elé teszi. De különös módon, csodálatosan könnyűnek érezte terhét, mintha lábai csak saját testét vitték volna, valósággal táncolni kezdett a sötétben a tuskók és a kövek között. Persze, nem sokáig, mert újból elkezdett bosszankodni: „Miért kell belőlem gúnyt űzni? – mormogta. – Talán bizony nem én vagyok az egyetlen szamár Betlehemben, aki egyszerre négy zsák árpát is el tud vinni?” – Haragjában nekifeszítette lábát a fövenynek, és egyetlen lépést sem ment tovább arról a helyről. „Ha most még meg is üt engem – gondolta elkeseredve –, egész cókmókja az árokba repül!” József azonban nem bántotta. Egyik kezét a hátára tette, a másikkal a szamár fülei felé nyúlt, hogy megsimogassa. „Menj még egy keveset! – bíztatta szelíden –, hamarosan pihenni fogunk!” Erre a szamár felsóhajtott és újból baktatni kezdett, s közben így gondolkodott magában: „Ez valóban szent ember, még azt sem tudja, hogyan kell egy szamarat sietésre ösztökélni”.
Közben megvirradt, és a nap melegen kezdett sütni. József egy cserjésre bukkant, amely azonban nagyon száraz és tüskés volt, hiszen a sivatagban jártak. Ennek gyér árnyékában akarta megpihentetni Máriát. Lepakolt tehát és tüzet gyújtott, hogy levest főzzön. A szamár ezt nagyon bizalmatlanul nézte. Ő saját takarmányadagját várta, de csak azért, hogy megvetően mondhassa: „Inkább megeszem a farkamat, mint a ti poros szénátokat!”
Szénát azonban nem kapott, sőt még egy harapás szalmát sem, mert Szent József – Máriáról és a gyermekről való gondoskodása közben – teljesen megfeledkezett róla. A szamarat óriási éhség fogta el. Olyat kordult a gyomra, hogy József ijedten nézett föl. Azt hitte, hogy egy oroszlán telepedett a bokorba, és az bődült ilyen nagyot. Időközben megfőtt a leves is, mindnyájan ettek belőle. Előbb Mária evett, majd utána József kikanalazta a maradékot. A gyermeket is megszoptatta anyja, csak éppen a szamár állt ott éhesen. Nem volt egyetlen fűszál sem, amit rágcsálhatott volna. Nem termett itt a kősivatagban semmi – néhány bogáncson kívül. „Kegyelmes Uram!” – mondta a szamár haragosan és egy hosszú beszédbe kezdett a gyermek Jézus előtt. Csak egy szamár-beszéd volt ez, de nagyon ravaszul volt kieszelve. Rendkívül éles ésszel és világosan mondott el mindent, amit csak egy szenvedő teremtmény Isten előtt elpanaszolhat. „I-Á” – kiáltotta végül, ami annyit jelent, hogy „Így igaz, én szamár vagyok!”
A gyermek mindent figyelmesen végighallgatott, s amint a szamár befejezte mondókáját, lehajolt, fölvett egy bogáncsot és átnyújtotta neki.
„Jó! – mondta a szamár, miközben szíve mélyéig megsértődött. – Nem bánom, megeszek egy bogáncsot. De te bölcs vagy, és előre láthatod, hogy mi fog történni. A tüskék úgy összeszurkálják a hasamat, hogy meg kell halnom, s azután nézhetitek, hogyan mentek Egyiptomba!”
Dühösen harapott a kemény kóróba, de rögtön tátva maradt a szája, mert a bogáncs nem úgy ízlett neki, ahogy várta, hanem úgy, mint a mézédes lucerna, vagy az illatos káposztalevél. Senki sem tudja elképzelni, csak egy szamár, hogy milyen finom dolog is a bogáncs!
Elmúlt erre a csacsinak minden bosszúsága. Áhítatosan egymás mellé rakta füleit, ami egy szamár esetében annyit jelent, mintha mi összekulcsolnánk a kezünket.  szepi.hu

Rajz

Ez egy mai kikapcsolódás, ráérősebb nap, amiben azt próbálom megértetni (magammal), hogy az ifjúkori házimunka hasznos és alkalmas a felnőtt életben.

virágváza

Szép, nagyböjti váza. Egy élettel teli alkotás, Renike festménye. Mindig meglep az ifjak, gyerekek rajza, kifejezésmódja. Pár évvel ezelőtt készült.