Figyeltelek, ahogy ma reggel felkeltél, és reméltem, hogy
beszélni fogsz hozzám, még ha csak egy pillanatra is, de megkérdeznéd a
véleményemet, vagy megköszönnéd azt a
jót, ami tegnap történt veled. De észrevettem nagyon elfoglalt voltál.
Egyszer egy ideig várnom kellet, 15 percig tétlenül
üldögéltél. Aztán láttam, beszélni akarsz velem, de te e helyett telefonhoz
rohantál, és felhívtad egy barátod, hogy megtárgyaljátok a legújabb pletykákat.
Egész nap türelmesen néztelek. Végső soron azt hittem, több dolgod volt annál
mintsem, hogy szakítani tudtál volna rám egy kis időt.
Észrevettem, hogy ebéd előtt körülnéztél. Talán kínosnak
érezted, hogy hozzám szólj, ezért nem hajtottad meg fejed. Mikor három vagy
négy asztallal odébb néztél, láttad, amint néhány barátod röviden beszél
hozzám, mielőtt enni kezdett. Te nem tetted. Rendben. De még van idő, és remélem, hogy egyszer majd
fogsz velem beszélni. Hazamentél. Úgy tűnt, sok dolgod van. Miután néhányat
elvégeztél, bekapcsoltad a tévét. Nem tudom, szereted-e a tévét vagy sem, de
megy , te csak ülsz, és gondolatok nélkül nézed a műsort.
Ismét türelmesen vártam, míg tévézés közben megvacsoráltál,
de most sem szoltál hozzám. Lefekvéskor, túl fáradtnak látszottál. Jó éjt
kívántál a családodnak, majd bezuhantál az ágyba és pillanatok alatt el is
elaludtál. Ez érthető, mert talán fel sem tudod fogni, hogy én mindig ott
vagyok melletted.
Türelmesebb vagyok, mint gondolnád. Meg akarlak tanítani
arra is, hogy légy türelmes másokkal. Nagyon szeretlek téged, és minden nap
várok egy fejbólintásra, egy imára vagy a szíved hálatelt részére. Nagyon nehéz
egyoldalúan beszélgetni.
Nos, te ismét felkelsz és én újra várni fogok rád a
szeretettemmel. Remélem, ma szánsz rám egy kevés időt.
Legyen szép napod!
Barátod, Isten
