Hiány –igazítás. Hála

Haza indulás. Utolsó szárnypróbálgatás. Egy újsághirdetés alapján egy budapesti külkerületi, vagy kissé távolabb, egy hűs fenyők árnyékában kiemelkedő szolid, magas, torony-, várszerű ház.  Eljöttem ide. Hűvösebb idő járt, nagyon illett a környezethez ez a – most immár visszatekintve – misztikus idő. Olyan erdei fenyvesek előszele mégis egy külhoni domborzat, éghajlati részen.

Kedves, emberséges beszédmódban pár szót váltottunk. Egy sürgő, napot kezdő, nagymosás előtti hangulatban egy fiatal leány szorgoskodott. Volt itt tennivaló, látszatra, otthonos tevékenyen, észre se véve a vendégjárót, teendői között hajladozott a fiatal, erős lányka.

             Egy gyerekszobába vezettek többek között, édes, egyforma csöpp emberek kis bekerített, biztonságos helyen mozgolódtak, néztek felfelé, talán ölbe felvevésre számító, hangot, játékot váró, kis szaladgálók hada. Gyerekvédelem.

Körülnéztem. Ez ittlakással jár. Talán máris búcsút intett a szemem kevéske, lábadozó egészségem tudatában. Pár évet elkéstem a lehetőség megtalálásában, ott ahol emberségesebb szó nyílt, egyenes beszéd. – Szóljak vissza, ha nem vállalom – kértek  emberségből.

             Így pár nap múlva egy kedves  hölgynek visszamondtam az állásjelentkezést. Nagyon köszönte ezt a néhány szót. Majd fogtam a batyum, és végleg hazajöttem . És lettem műszaki rajzoló, a grafikus programok után is érdeklődő – Isten kegyelméből.  

             Láttam itt egy életfilmet. Kórház. Érdekes, hogy a rajz, a kreatív, szabályozott rajzolás mennyire kifejező volt ezen.  A rajz kielemzése, hogy mit is akar megjeleníteni a rajzoló. Akit épp elhagyott a felesége, munkahelye is  magasból alá, az újrapróbálkozás lehetőségét ajánlva. Ezen a filmen egy szegény is volt. Önmagától megvédve nagyon szegényen, nagyon szigorú körülmények közé zárva.  …  Egy kórházban hunyt el.  …

Battyhányi Strattmann László hogy is mondta? – Arra kérlek Istenem, tudásom határánál légy mellettem a beteg ágyánál. És az ima nem hull porba. Érdemes. –

Nehéz a keresztem, Megváltó Jézusom

Nehéz a keresztem, Megváltó Jézusom,
De amit rám mértél, szívesen hordozom,
Szívemből szeretlek, ha meg is látogatsz,
Eléd térdelek bármily csapást adsz.

Te az Isten Fia voltál, mégis összerogytál,
Én semmiség, kisebb vagyok a pornál,
Viszem a keresztet, csak erőt adj hozzá,
Ha Neked úgy tetszik, váljak áldozattá.

Csak minden bűnömet bocsásd meg e földön,
Hogy a másvilágon engem ne gyötörjön.
Légy hozzám irgalmas Égnek és Földnek ura,
Könyörögj érettem Istennek Szent Anyja.

Piroskától épp ekkor

            Évekkel később, miért éppen akkor? – életbe lépett mama imája. Meg még ki tudja milyen szolid életek önmegtagadása által.  Végtére távoli apa helyett apát, nagyapa helyett nagyapát adott az Élet.