2014. december 13., szombat

hajnali boldog vázlatok, "beszédeim"




Reggeli boldog rajzaim, vázlatok, amelyeket kidolgozok és kifestek üres óráimban egykor. Bátorítást kérek a legkisebb jó láttán!   :-)

2014. december 2., kedd

.


Gyors jegyzet: 

Ma meglátogatott Szt Ferenc. Ugyanis adventi gyertyagyújtásra akartam menni, a hajnali – reggeli világosságra. A jobb időbeosztásért reggeli alatt vizet engedtem a kádba. Amint beszaladok elzárni a csapot, hogy ne pazaroljak, egy élő, kicsi, csúf pók a kádperemen. Behúzódott a hideg elől – fut át az eszemen. Hát csúf, megriadok, én nagyobb vagyok mint te – vetem oda, mert riaszt. Előkapom a felmosórongyot, mássz fel már, hogy kidobjam. Belepottyan a vízbe, még kisebb és rúgkapál. Olyan kicsi, gyorsan a konyharuhával alája nyúlok és kiveszem. Aztán a folyosó virágágyására viszem, hogy éljen.

Ugyanis volt előzménye évekkel korábban. Évekkel ezelőtt, amikor egyedül maradtam és minden zajra felriadva, kutatva honnan jön, erősödni kezdtem, egy ilyen éjjel papír recsegés, kaparászás ütötte meg a fülem. Bár bátorítottam magam, hogy egy beszorult bogár lehet. De miért az éj közepén jut eszébe kaparászni? Felkeltem, hogy a szekrény oldalától a szűk résnél kiszedjem a gyűjteményt: táska, doboz, grafika berámázva. Kibontom a papírból és mindeközben előmászik egy pók, fekete. A vékony lábúakkal szokva vagyok, biztatom magam.

Oda akarom ütni, mert nem tudom mit tegyek, és félelmemben (határeset) kérem tisztelettel Szent Ferencet, hogy segítsen, mert oda akarom csapni, de nem tudom. ... A rövid kérés végén látom, hogy szegény, rusnya állat bemászik a szőnyeg alá, ...
            Ma ez a pók, ez az éjjel rémlik fel, és tudom, hogy küzd az életéért, és az élet minden szenvedése tiszteletreméltó. Rongyot nyújtok és kiszaladok a virágok közé teszem, bepottyan. Bár nem tudom, remélem, hogy megmenekül a hidegtől is. Nemsoká világosság gyúl a fejemben: döntéseimben az irgalom fontos. Jelszerű, emlékezetes éjjel, emlékezetes nap ma, advent, és írás közben megelevenedett egy másik hölgy is. Banki alkalmazott, régebbi gyászban, ápolt, gondozott, egy beszélgetésünk zajlott, lelkigyakorlat, amikor azt mondom neki kérdéseire, hogy: vannak kérdései az életnek, amelyre hat év múlva kapunk választ. De biztosan kapunk. Talán ebben a csónakban evezek most.
        Végül az esti fényre jutok el, nagyon szép, most valóban az. Nagyon szeretem a (fa-?) szent Antalt Gyermek Jézussal a karján a csillagos ruhában. Ki volt az a boldog, aki alkotta? :*)
      


               Előtte pedig:
           Az Élet könyve a Természet Szent Ferenc tekintetében – gondolom magamban. Valami arra indított, hogy rá gondoljak. 
        Ma András napja, éjszakája, és ifjú lánykorom szokása idéződik, hogy neveket írok  és a párna alá rejtem, hogy imába véve egyet kihúzok, vajon ki lesz a jövő esztendő választottja. Advent első vasárnapja is, nem mintha nem igyekeznék, de nekem nem sikerül elérni a hétvégi, reggeli gyertyagyújtásra, merthogy egész héten gyalogtúrázok fel a munkába, és egy percen áll, hogy a kaput bezárják - e fixre az orom előtt  :-) ? A pontosság az  pontosság , … mindenkinek. Azért mégis vágyom látni a megtisztító adventi remény lángocskáját. Amikor meghallom, hogy az este meggyújtották a lángocskát, kis remény pislog számomra is. :o).