Gyors jegyzet:
Ma meglátogatott Szt Ferenc. Ugyanis
adventi gyertyagyújtásra akartam menni, a hajnali – reggeli világosságra. A
jobb időbeosztásért reggeli alatt vizet engedtem a kádba. Amint beszaladok
elzárni a csapot, hogy ne pazaroljak, egy élő, kicsi, csúf pók a kádperemen.
Behúzódott a hideg elől – fut át az eszemen. Hát csúf, megriadok, én nagyobb
vagyok mint te – vetem oda, mert riaszt. Előkapom a felmosórongyot, mássz fel
már, hogy kidobjam. Belepottyan a vízbe, még kisebb és rúgkapál. Olyan kicsi,
gyorsan a konyharuhával alája nyúlok és kiveszem. Aztán a folyosó virágágyására
viszem, hogy éljen.
Ugyanis volt előzménye évekkel
korábban. Évekkel ezelőtt, amikor egyedül maradtam és minden zajra felriadva,
kutatva honnan jön, erősödni kezdtem, egy ilyen éjjel papír recsegés,
kaparászás ütötte meg a fülem. Bár bátorítottam magam, hogy egy beszorult bogár
lehet. De miért az éj közepén jut eszébe kaparászni? Felkeltem, hogy a szekrény
oldalától a szűk résnél kiszedjem a gyűjteményt: táska, doboz, grafika
berámázva. Kibontom a papírból és mindeközben előmászik egy pók, fekete. A
vékony lábúakkal szokva vagyok, biztatom magam.
Oda akarom ütni, mert nem tudom mit tegyek, és
félelmemben (határeset) kérem tisztelettel Szent Ferencet, hogy segítsen, mert
oda akarom csapni, de nem tudom. ... A rövid kérés végén látom, hogy szegény,
rusnya állat bemászik a szőnyeg alá, ...
Ma ez a pók, ez az éjjel rémlik fel, és tudom, hogy küzd az életéért, és az
élet minden szenvedése tiszteletreméltó. Rongyot nyújtok és kiszaladok a
virágok közé teszem, bepottyan. Bár nem tudom, remélem, hogy megmenekül a
hidegtől is. Nemsoká világosság gyúl a fejemben: döntéseimben az irgalom
fontos. Jelszerű, emlékezetes éjjel, emlékezetes
nap ma, advent, és írás közben megelevenedett egy másik hölgy is. Banki
alkalmazott, régebbi gyászban, ápolt, gondozott, egy beszélgetésünk zajlott,
lelkigyakorlat, amikor azt mondom neki kérdéseire, hogy: vannak kérdései az
életnek, amelyre hat év múlva kapunk választ. De biztosan kapunk. Talán ebben a
csónakban evezek most.
Végül az esti fényre jutok el, nagyon szép, most valóban az. Nagyon
szeretem a (fa-?) szent Antalt Gyermek Jézussal a karján a csillagos ruhában.
Ki volt az a boldog, aki alkotta? :*)
Előtte pedig:
Az Élet könyve a Természet Szent Ferenc tekintetében – gondolom magamban. Valami arra indított, hogy rá gondoljak.
Ma András napja, éjszakája, és ifjú
lánykorom szokása idéződik, hogy neveket írok
és a párna alá rejtem, hogy imába véve egyet kihúzok, vajon ki lesz a
jövő esztendő választottja. Advent első vasárnapja is, nem mintha nem
igyekeznék, de nekem nem sikerül elérni a hétvégi, reggeli gyertyagyújtásra,
merthogy egész héten gyalogtúrázok fel a munkába, és egy percen áll, hogy a kaput
bezárják - e fixre az orom előtt :-) ? A pontosság az pontosság , … mindenkinek. Azért mégis vágyom
látni a megtisztító adventi remény lángocskáját. Amikor meghallom, hogy az este
meggyújtották a lángocskát, kis remény pislog számomra is. :o).